– Üdvözöllek Robi újra.
– Én is üdvözlöm a sportágválasztó vendégeit.
– Érdeklődni szeretnék, hogy emlékszel vissza a régi idők aséjára?
– Nagyon jó időszakot éltem át. Fiatalon kerültem ide, 16 éves korom óta vagyok Pakson. Az első időszakban bekerültem egy jó csapatba.
Erős egyéniségek alkották ezt a csapatot és arra emlékszem vissza legszívesebben, hogy nagyon jó közösséget alkottunk, sokat voltunk együtt a pályán és a pályán kívül is. Sajnos az eredményeink nem voltak olyan sikeresek, mint az elmúlt években, de azt kell, hogy mondjam, személyes okokból egy picit jobban élveztem ezt az időszakot.
– Majd következett nyolc év külföld. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra? Jobb volt, mint az aséban eltöltött idő vagy teljesen más volt?
– Teljesen más volt a külföldön eltöltött pályafutásom, mint az aséban. Először meg kellett tanulnom, hogy lehet köztük játszani, élni. Úgy gondolom, hogy a nyolc év alatt nagyon jól sikerült felvennem a ritmust. Sikerült többször bajnokságot nyerni, nagyon jó emlékeim vannak.
– Melyik bajnokság volt a legerősebb a nyolc év alatt?
– Aki a kosárlabdát egy kicsit ismeri, az jól tudja, hogy a spanyol bajnokság a legerősebb illetve a görög, törököt is megemlíthetném. A francia bajnokság, ma már nem olyan erős, mint amikor én játszottam.
– Nyolc év légióskodás után, újra az ASE következett. Három teljes év alatt, elértél mindent, amit magyar kosárlabdában ellehet érni. Hogyan emlékszel erre a három évre vissza?
– Nagyon szép emlékek fűznek ehhez a három évhez. Nem titkolt szándék volt, a bajnoki címet megszerezni az ASE csapatában. Hála az égnek sikerült. Az utolsó másfél év nekem egy kicsit hosszabbnak tűnt, nagyon sok sérüléssel bajlódtam. Keveset edzettem, nem igazán tudtam azt a teljesítményt nyújtani, amit én magamtól elvártam. Lehet, hogy ezt a nézők nem is vették észre, de nekem nem esett olyan jól a játék, mint korábban. Azt mindképpen el kell mondani, hogy nagyon szép három év volt és örülök, hogy így tudtam befejezni a pályafutásomat.
– Most, hogy már nem kosarazol, mi lesz Gulyás Róberttel?
– Egyelőre tanulgatom a civil életet, ugye 25 év kosárban eltöltött idő után így nehéz. Remélem, a sportba valamilyen szinten vissza tudok térni, ezt majd az idő eldönti. Jelenleg a civil élethez próbálom szoktatni magam. Nincsenek kötöttségeim, próbálok az üzleti életben is megfelelni magamnak. Még egy kicsit furcsa ez, az időszak.
– Köszönöm szépen sok sikert kívánok!
– Én is üdvözlöm a sportágválasztó vendégeit.
– Érdeklődni szeretnék, hogy emlékszel vissza a régi idők aséjára?
– Nagyon jó időszakot éltem át. Fiatalon kerültem ide, 16 éves korom óta vagyok Pakson. Az első időszakban bekerültem egy jó csapatba.
Erős egyéniségek alkották ezt a csapatot és arra emlékszem vissza legszívesebben, hogy nagyon jó közösséget alkottunk, sokat voltunk együtt a pályán és a pályán kívül is. Sajnos az eredményeink nem voltak olyan sikeresek, mint az elmúlt években, de azt kell, hogy mondjam, személyes okokból egy picit jobban élveztem ezt az időszakot.
– Majd következett nyolc év külföld. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra? Jobb volt, mint az aséban eltöltött idő vagy teljesen más volt?
– Teljesen más volt a külföldön eltöltött pályafutásom, mint az aséban. Először meg kellett tanulnom, hogy lehet köztük játszani, élni. Úgy gondolom, hogy a nyolc év alatt nagyon jól sikerült felvennem a ritmust. Sikerült többször bajnokságot nyerni, nagyon jó emlékeim vannak.
– Melyik bajnokság volt a legerősebb a nyolc év alatt?
– Aki a kosárlabdát egy kicsit ismeri, az jól tudja, hogy a spanyol bajnokság a legerősebb illetve a görög, törököt is megemlíthetném. A francia bajnokság, ma már nem olyan erős, mint amikor én játszottam.
– Nyolc év légióskodás után, újra az ASE következett. Három teljes év alatt, elértél mindent, amit magyar kosárlabdában ellehet érni. Hogyan emlékszel erre a három évre vissza?
– Nagyon szép emlékek fűznek ehhez a három évhez. Nem titkolt szándék volt, a bajnoki címet megszerezni az ASE csapatában. Hála az égnek sikerült. Az utolsó másfél év nekem egy kicsit hosszabbnak tűnt, nagyon sok sérüléssel bajlódtam. Keveset edzettem, nem igazán tudtam azt a teljesítményt nyújtani, amit én magamtól elvártam. Lehet, hogy ezt a nézők nem is vették észre, de nekem nem esett olyan jól a játék, mint korábban. Azt mindképpen el kell mondani, hogy nagyon szép három év volt és örülök, hogy így tudtam befejezni a pályafutásomat.
– Most, hogy már nem kosarazol, mi lesz Gulyás Róberttel?
– Egyelőre tanulgatom a civil életet, ugye 25 év kosárban eltöltött idő után így nehéz. Remélem, a sportba valamilyen szinten vissza tudok térni, ezt majd az idő eldönti. Jelenleg a civil élethez próbálom szoktatni magam. Nincsenek kötöttségeim, próbálok az üzleti életben is megfelelni magamnak. Még egy kicsit furcsa ez, az időszak.
– Köszönöm szépen sok sikert kívánok!
