Havi cikksorozattal jelentkezünk, ami a sportoló mozgásszervi egészségével és a hozzá kapcsolódó témákkal foglalkozik.Javasoljuk mindenkinek, aki sportol, kísérje figyelemmel. Mindig naprakész, hasznos információhoz juthat, a biztonságos sporttevékenység végzéséről, a sportteljesítmény fokozásáról, az új sport technikákról, és technológiákról, valamint az esetleges sportsérülések felismeréséről, kezeléséről, és rehabilitációjáról.
Agócs-Péter Csilla, Tyukos Anett, Nepp Brigitta
Előszóban a sportsérülésekről és a sport rehabilitációról:
Hazánkban is, mint az egész világon egyre fiatalabb korban sérülnek a sportolók. Ezért a hobbisportolónál és a versenysportolónál is elsődleges szempont a sérülés lehetséges okainak kivédése, vagyis a prevenciós programok. Nemcsak a sportra és a sportba való visszatérésre kell koncentrálni, a fő fókuszt az egészséges sportolásra kell irányítani.
A különböző sportágak, sajátos sérüléseket eredményeznek: kosárlabdázóknál, futballistáknál a térd elülső keresztszalag szakadása, a kajakosoknál gerincízületi problémák, a dobósportolóknál a váll rotátor köpenyének szakadása a domináns sérülés. A sportágnak megfelelő preventív elemeket tartalmazó edzés mellett is sajnos bekövetkezhet a sportsérülés. A hobbisportoló és versenysportoló sérülése különböző szemlélet módot igényel a rehabilitációs teamtől. Amíg egy hobbisportoló első kérdése, hogy mikor lesz újra egészséges, addig a profi sportoló számára a legfontosabb, hogy mikor térhet vissza a versenyzésbe.
Sokszor nem foglalkoztatja sem a rövidtávú kezelési, sem a hosszú távú kezelési terv, vagy az újra sérülés esélye. Egy dolog foglalkoztatja, az az időpont, amikor újra edzhet. A rehabilitációs teamnek, (edző, gyógytornász, masszőr, pszichológus) kell meghatározni a gyógyulás ütemét, de a végső döntés a csapatorvosé.
A versenysportba való visszatérés időpontja minden sérülés után különböző lehet, számos tényező befolyásolja. Így a sérülés súlyossága, fájdalma, jellege, a sportoló életkora, egyéni regenerációja, edzettségi állapota, versenyzői szintje, ízületi mozgás határa- flexibilitása- játéka, pszichés állapota, funkcionális állapota a sérülés előtt stb. mind befolyásolja. A rehabilitációs szemlélet betartása is mind hatással van a visszatérés időpontjára, ha a sportoló nem tartja be a pihenést, a gyógytorna fokozatosság elvét, a védelmi fázisokat, akkor az is késleltetheti az újrakezdésben. A versenysportolóval utólag akkor bizonyul hatékonynak az együttműködés, ha az újrakezdés után nem történik újrasérülés. Pl. hiába a kidolgozott tökéletes keresztszalag műtéti technika, ha a szövettani beépülés előtt túl korán terhelik az ízületet, az a pótolt szalag megnyúlását eredményezheti, ismét instabil lehet a térd, ami az újrasérülés lehetőségével és a versenysport felfüggesztésével járhat, hiszen a megszokott szinten való folytatás kétségessé válik. A versenyző saját rehabilitációs szemléletét betartva, az edző, gyógytornász, masszőr, által felállított rehabilitációs protokollt követve, összedolgozva nagy esélye van arra, hogy sikeresen folytassa a versenyzést.
A sport rehabilitáció sosem nélkülözheti egy adott sérülés biomechanikai alapokon nyugvó rehabilitációs protokoll követését. A protokollt az egyéni állapothoz igazítva kell figyelembe venni. A sportolót minden rehabilitációs fázisban követni kell és a sérülésnek megfelelően, folyamatosan trenírozni, nehezíteni kell a terápiát. Az adott sérülésre és végtagra nézve lehet a kompenzáló izommozgásokat leépíteni, az állóképességet fenntartani, a mobilitást- flexibilitást javítani, a koordinációt-egyensúlyt fejleszteni. A mozgás pontosságának kialakítását, a reakciógyorsaságot, a ritmusérzéket, a plyometrikus és sport specifikus ügyességi gyakorlatokat, koncentráló képességet, a dinamikus stabilitást visszaállítani.
2. Cikk Decemberben: A térd elülső keresztszalag szakadásának előzményei, kezelései, következményei.
Agócs-Péter Csilla
